a múlt héten vett mangó ahelyett, hogy tisztességesen beért volna, megbuggyant.

pont mint a faterom.

Ma azon tűnődtem, hogy milyen jó is lesz majd egyszer a gyerekeimnek Facebookon megmutatni, hogy hányféle emberrel barátkoztam az idők során, nézd ezt is, meg azt is ismertem. Mert van tényleg egy nagy rakás haverom, barátom, ismerősöm - minden szín, minden méret. Ami nincs, az is van. Mert tényleg.

De persze a nyamvadt kölyköm azt mondja majd hogy "Anyám, nemá, Fészbuk? Ez kurvaégő." - és én akkor majd jól nyakonverem, mert nekem ne káromkodjon az istenadta kibaszott mocskos szájával.

lol

Aztán meg továbbgörgettem a Fészen, és miután 30 ember postjairól sikerült leiratkoznom, rájöttem, hogy ezek az emberek egy fikarcnyit sem érdekelnek.. mindenki jön a véleményével, meg az érdektelen kis életével, kb twittel, ezer szar képet oszt meg, kiskutyákat, gyerekeket, elveszett alkeszeket, stb. Rossz esetben csillámló neonpónikkal szarja tele a newsfeedet. Vannak az életmódváltók, akik hirtelen biofizikusok lesznek, meg a teherbeesők, a házasulók, az elköltözők, a reklámbúvárok, a sportrajongók, és persze a lájkolók és kommentelők, de mindegy is, mert mindet utálom.

Másfél hónapig nem volt net, ma fél nap alatt bepótoltam a mulasztást. Gyorsan feltoltam 30 képet én is, kiírtam a székletem állagát és letiltottam egy csomó arcot. 

"Life's good'

LOL